Megértem, hogy nem lehet tökéletes semmi, de eddig tudtam benne hinni. Mára hiányzik a kezdeti tűz, ahogy nagy lánggal lobogott, és mostanra szép lassan elhagyott... Talán egy gyönyörű napon újra lángra lobban. Addig is; milyen tipp van a tarsojotokban?
Az még rendben, ha nemet mondasz, de azért beszélni még hagyhatsz! Ha leszidsz, elfogadom, azt mondom, rendben, de a szót nem folythatod belém, érted? Eddig is miattad voltam csendben, de ideje kitörnöm, hát nem? És aztán még nevetsz? Jól megvagy? Mikor leszel normális, majd ha fagy? Ugyan, drága, kérlek! Mégis mi az oka ennek? Előbb gondolkodj, aztán beszélj! Szavaid így elsöpri a szél. Azt mondod, hogy ő bekavar az életembe? És mégis milyen alapon szólsz bele ebbe? Csak hogy tudd, nincs hozzá túl sok jogod, de az ablakon is kiugorhatok, ugye tudod? Itt van mellettem tárva-nyitva. Ha kiszökök, tudd, hogy mi lesz az oka. Ijedj meg, azt kívánom. Talán aztán a magamét végre kimondhatom.
Kezdődött a suli, nagyon féltem tőle. Azt kérdeztem: vajon mély nyomot hagy majd örökre? Persze nincs semmi baj, jobb, mint valaha. De még mindig ott az a "Mi lesz, ha...?". Megrémít és az őrületbe kerget. Miért nehéz felejteni, főleg ezt az egyet?! Talán majd egy szép napon... Addig se gondolkozzatok viszontlátáson! Az agyatokra fogok én még menni. Csak szólok, hogy később ne kezdjetek csodálkozni!♥
Kérlek szépen, ne hagyj itt. Tudod, hogy elhagysz, de kit? Ismerj meg. Nézd, a szívem retteg! Attól fél, hogy elveszít téged. Mit adagolsz változatlanul, méreg. Idegesítő ördögi kör ez. Hihetetlen, hogy szívem irántad még mindig érez.
Nevetek, már sírok örömömben. Olyan furcsa, hogy kezem nincs ökölben! Idegesen tördeltem az ujjaim régen. Mára inkább a szeretetet mérem. Rizikó már nincs, előbb lesz abból, mit találunk, kincs. Bíztatni a másikat néha nehéz, de mégis jó tudni, hogy ott egy segítő kéz. Szeretlek XY-om! Kitartás, hisz te vagy a segítőm!
Az még rendben, ha nemet mondasz, de azért beszélni még hagyhatsz! Ha leszidsz, elfogadom, azt mondom, rendben, de a szót nem folythatod belém, érted? Eddig is miattad voltam csendben, de ideje kitörnöm, hát nem? És aztán még nevetsz? Jól megvagy? Mikor leszel normális, majd ha fagy? Ugyan, drága, kérlek! Mégis mi az oka ennek? Előbb gondolkodj, aztán beszélj! Szavaid így elsöpri a szél. Azt mondod, hogy ő bekavar az életembe? És mégis milyen alapon szólsz bele ebbe? Csak hogy tudd, nincs hozzá túl sok jogod, de az ablakon is kiugorhatok, ugye tudod? Itt van mellettem tárva-nyitva. Ha kiszökök, tudd, hogy mi lesz az oka. Ijedj meg, azt kívánom. Talán aztán a magamét végre kimondhatom.
Kezdődött a suli, nagyon féltem tőle. Azt kérdeztem: vajon mély nyomot hagy majd örökre? Persze nincs semmi baj, jobb, mint valaha. De még mindig ott az a "Mi lesz, ha...?". Megrémít és az őrületbe kerget. Miért nehéz felejteni, főleg ezt az egyet?! Talán majd egy szép napon... Addig se gondolkozzatok viszontlátáson! Az agyatokra fogok én még menni. Csak szólok, hogy később ne kezdjetek csodálkozni!♥
Kérlek szépen, ne hagyj itt. Tudod, hogy elhagysz, de kit? Ismerj meg. Nézd, a szívem retteg! Attól fél, hogy elveszít téged. Mit adagolsz változatlanul, méreg. Idegesítő ördögi kör ez. Hihetetlen, hogy szívem irántad még mindig érez.
Nevetek, már sírok örömömben. Olyan furcsa, hogy kezem nincs ökölben! Idegesen tördeltem az ujjaim régen. Mára inkább a szeretetet mérem. Rizikó már nincs, előbb lesz abból, mit találunk, kincs. Bíztatni a másikat néha nehéz, de mégis jó tudni, hogy ott egy segítő kéz. Szeretlek XY-om! Kitartás, hisz te vagy a segítőm!
