Chapter10

                                             

A fájdalom nem rémálom - bár az lenne. Csak tudnám; mi költözött akkor a szemedbe. Megfertőzte pillantásod. Ha nincs is ott barátnőd elhagyod? A szeretet megmarad, szerintem örökre, de nem fészkeli magát mindkettőnkbe. Csak egyet akarok, nem nagyot: ha látlak arcodon egy nyomatot. Én hagyjam ott tenyerem formáját, hogy érezhesd szívem fájdalmát. Ha nem nagy kérés, erőt szeretnék, csak úgy a szemedbe néznék. Tudhatnád, velem ne játssz újra, nem éri meg akár ezer próba.

Kiteszem érte a lelkem, miközben fáj tőle a fejem. Kihasznál, játszik velem - nem tehetek róla, szeretem. Legjobb barátnak hittem. Már tudom; nem jól tettem. Félelembe burkolózok, ezek szerint semmit nem tudok. Minden apró részlet a kezében. Vajon nyomot hagy majd más életében? Ha elmondja titkaim mindenkit elvesztek, míg egyedül lassan belebetegszek. Egy személy a pillanatnyi világ, még ha sok szabályt át is hág. Nem lehet az enyém soha, de mindig ott az a 'valaha'. Ha valaha valaki ilyen volt, rám hasonlítva mely szakadékba hullt? Melyik alját látom majd meg?  Legjobb barátnőmtől minden dőlöngve remeg. Ott az a sok év mögöttünk, amikor még mindenen röhögtünk. Nem akarok hozzászólni - de megéri mindent kockáztatni? Zárjuk le, drága: tudom: nem szereted, de ez tovább nem a te történeted.

Törött üveg a lábam alatt, képes lennék rá szerelmed miatt. Rajta átkelni, aztán visszasétálni. Eddig nem találtam magam, de van sejtésem: Mondd! Hova tetted másik énem?! Remélem lesz erőd megszólalni, aztán meg nem fogsz hitegetni. Hogy öntsem szavakba? Ez az érzés lesz a halálom oka.

Elképzelni, ahogy messzi tájakon járod utad jövök rá: a végén mind elveszítve elveszettségünk leszünk jóvá. A szívünk bocsánatok és szeretet kémiája, még ha van ki nem is akarja. Ugorhatunk a Napig, de csak pár elképzelt percig. Messzesége vonzza fantáziánk, míg szépsége égeti pupillánk. Talán oda jutottál, a Nap fényében szárítkoztál. Mert könnyeid hada nedvesítette köpenyed, de mostantól a gyönyör útját követed. Lehet, hogy miattad, és még sokak okán ilyen fényes, mert látni titeket nem lehetséges. Csak hinni kell ottlétetek és megjelentek, ránk vigyáztok, mintha mi lennénk életetek. Oly furcsa ebből a szemszögből, hisz még nem néztem fel ebből a székből. Az életünk legnagyobb remekművünk, bár nem egyforma rá az időnk. A tied készen lett, és hidd el, te távoztál a legszebbel. Az én szememben fúrva-faragva nem maradtál, csak ahogy mosolyoddal hódítottál. Belém nem akasztottad karmaid, mindig azt mondtad:"Bennem higgy! Ameddig látsz nem lesz bajod, nem késed le vonatod." De most nem vagy itt. Így kiben legyen a hit? Remélem látsz és érzed hogy fáj, de suttogd el: a sorsom milyen szép táj?

Ugyanaz a hiba, sajnos már évek óta. Megbízunk, majd csalódunk. Nem jövünk rá idő közben, csak a csalódottság tükrében. Benne megtörik a fény, a csodás kín, az egyetlen mi erősít, de közben háborút hív. Ne nézzünk vissza- e mondatnak mi a tanulsága? Mert ha nem látjuk a múltat, újra átélhetjük ugyanazon kínokat. Padlóra vágnak a másik szavai, falra ken, nem kell hozzá akarni. Mégsem kell a régi időt pásztázni, sem a csalókat hiányolni. És bár tudom; könnyű mondani - de kinek jobb hinni? Az ő szavuk többet ér az enyémnél, talán mert nem voltam közelebb egy méternél. Lehet, hogy ők többet érnek a szemedben, de szerinted mit látnak a tükörben? Belenéznek vajon? Most melyikünk mondott nagyot? Ők vagy én? Sírás vagy remény?
                                                                                                                   xx Tike

Chapter9

                                     
Nem megváltoztam, csak maszkomtól megszabadultam. Fájdalom árán, kedvesség halálán. A lényeg, hogy mostmár jól vagyok, még ha néha nem is gondolod. Hagyj békén, ne keress a hétvégén. Miattad lettem pofátlan, fogdd fel: nem vagyok hibátlan! Ember - hús és vér, nem teszem, mit őnagysága kér. Mással kedves vagyok, neked egy üzenetet hagyok: ne tedd ezt újra, még ha szíved ezt is súgja. Megöl az érzés, napról-napra nagyobb a mérgezés - nem én vagyok az első, de fájdalmam elmossa az eső. Mert olyankor az ég suttog: Nyugodj meg, itt vagyok. Támaszkodj rám, add ide az érzést, felejtsd el őt és a mérgezést.

Szeretem az esőt, vihart, mert akkor nem érzem a bajt. Nincs semmi rossz, csak te, a gonosz. Esőben velem sír a csillagok hazája, nem veled, akinek megnőtt a szája. A Hold, a csillagok, mondjátok, ha hallotok. Este van, záporozik, már csak egy valami hiányzik. Téged látni, mialatt nem győzöd mondani: Sajnálom, abbahagyom. Akkor, hidd el, minden tökéletes volna, csak olyan nincs, hogy valakinek ne legyen gondja.

Nem kell a múlton gondolkodni, úgysem tudjuk megváltoztatni. Ez kovácsolt minket azzá, akik vagyunk, ezért jobb, ha belenyugszunk. Hagyjuk rá mindenre, nézzünk inkább a jövőnkbe. Ne tervezzünk semmit se, nem azt kapjuk úgyse. Van egy életút, amiről nem tudunk, csak annyit, hogy rajta utazunk. Az is benne volt, hogy ezt olvasd, hogy egy kicsit megnyugodhass. Felejtsd el őket, húzd fel a redőnyöket. Élő remekművek vagyunk, törünk, kopunk - ettől csak értékesebbek lehetünk, a jövő fájdalmára nézhetünk. Mert relyteget még belőle, belecsempészi életünkbe. Beleszövi kemény munkával, történetünkbe írja tintával. Nem történik majd ok nélkül. Lehet, szíved majd menekül. Ne engedd, hogy felemésszen, csak hogy megerősítsen. Mert túlélheted, de el nem felejtheted.

Elaludtál, talán álmodtál, csukott szemmel beszámoltál. Eleged van - mondd a szemembe, ne jöjjek vissza az életedbe. Nem aludtam, csak forgolódtam. Kiment az álom a szememől, így fogsz kisétálni az életemből. Fájni fog, tudom előre, talán jobb lenne lelőve. Nincs semmi rendben, hazug vagy a szememben. Azt mondtad: szeretsz, de közben végig hitegetsz. Ennyi volt, nincs folytatás, nehéz lesz a továbbállás. Neked nem, ezt az egyet higgyem. Hány lányt csapsz még be? Hogy nézzek a szemedbe? Még mindig úgy csillog, mintha igazat beszélnél, de ellene nem tehetnél. Ússz a boldogságban, ez a jó a kívánságban. A rossz az, hogy menyj, ahova látsz, mert engem többé nem találsz.

A gerlepár szétrepült, mint az már kiderült. De az titokszámba volt véve, hogy új kapcsolat kelt életre. Sajnos annak is vége, de senki nincs összetörve. Három a magyar igazság, talán ez tényleg nem hazugság. Boldog a galamb, ha nem is az övé teljesen. Hogy adja elő hitelesen? Mégis mindenki látja a szikrát, várja a tűzzé alakulását. Összelökik őket, mégsem történik semmi. Ugye milyen nehéz elhinni? Integetés, mosolygás - mikor történik valami más?! Egy napon: hoppá! Beszélgettek mindenki szeme láttán. Egyszer, nem kétszer. Annál többet jelentett, még ha semmihez se vezetett. Szemezés, pirulás, pillanatnyi hiperaktivitás. Tökéletes így nekik, magukat össze nem kötik. Túl sok dolog az utukban, meg sem fordulnak a gondolatukban. Néha beleszeretni a végzet, nem együttlenni, de annyira nehéz elhinni. Lehetetlen elképzelés összejönni, ezért nem kell tovább őket lökdösni. Bár szíve mélyén ő az igazi, ezt még a galamb sem hiszi.
                                                                                                      xx Tike

Chapter8

                       

"Szeretlek" - állítod, de hamis a mosolyod. Szemedben nem ragyog semmi. Mégis hogyan tudjak neked hinni? Választ várok, nem elbújást, keress magadnak valaki mást! Bármennyire szerettelek, ki nem ismertelek. Hülyén jön ki, de nem zavar, csak fájni kezdett hamar. Szakítani nincs szívem, mégis meg kell tennem: Szia, szervusz - itt megy a busz!

Nem úgy akartad, de bárhogy sajnálhattad. Vissza nem lehet csinálni - ezt jelenti beleszeretni. Még ha akartál is valamit, tudd meg itt: nem érdekel a hazugság, bár szebben cseng, mint az igazság. Ha lenne mérleg a fájdalomnak, megéreznéd: jobb lenne, ha más szerelmét nem mérgeznéd. Tönkreteszed áldozataid, félrelököd álmaid. Szereted, ha menő vagy, 'szeretlek'-től arcodra mosoly fagy. Már nem bánok semmit sem, csak egy szó kell, hogy értsem. Miért teszed ezt? A lányodnak kívánom mindezt.

Éltesd a tüzet ha kialszik, még ha nem is úgy adatik. Szerelmünknek adj egy esélyt, ne rontsd el az éjt. Aludni akarok, nem sírni, de jó lenne tudni: Holnap melyik arcod lesz előnyben? Min akarsz veszekedni élőben? Nem lehetne telefonon, hogy könnyem nyugodtan follyon? Hittem bennünk, de tönkre kellett tennünk. Azért, hogy tudjuk: Vajon meddig bírjuk?

Amikor azt mondod, szeretsz, remélem, nem csak hitegetsz. Kockáztatok, mindent megint felteszek, mert csak ebben hiszek. Bármit elveszíthetek a hibámból, meglátjuk, mi lesz a kapcsolatból. Hogy fogsz elhagyni? Nézed, mennyire fog fájni? Töröld le azt a vigyort az arcodról! Gondolkodtál a miattad maró fájdalomról?

Kevesebb a probléma, ennyi benne a matematika. Nem vagy mellettem, a fájdalmat elfeledtem. Éreztem, de aztán elhittem: nélküled kevesebb a baj, na, meg a szívem sem vaj! Túlélem és továbbállok, másik ajtón kopogtatok. Jobban szerettem a gondolatod, ismered a kijáratot. Kellesz, még ha nem is értem, de inkább a következőt kérem. Kijátszásból, hazugságból ötöst kapsz, csillagot mellé ha békén hagysz!
                                                                                                                       xx Tike