Chapter7

                                    
Majdnem tudtuk, mi a szerelem, mégis a fájdalmat ölelem. Szinte semmi a 'majdnem', bármennyire törődtél velem. Szeretet, mint testvérek, megríkatnak az emlékek. Barátok vagy szerelmesek? A válasszal késlekedek. Később hálásak leszünk, bármennyire fáj nekünk. Elutasítani nehézkes, mikor valaki szeretetéhes. Könnyeket nyelve búcsúzni, a fájdalmat nem kimutatni. Annyi a kérdés.. Minek nekik a létezés?! Tönkre semmit nem tehetünk, bármennyire szeretünk. Többet akarsz, de barát maradsz. Miért tesszük? Mert tönkretenni nem merjük.

Az átverés fájdalma... - bárcsak egyszer elmúlna. Néha még előbújik, aztán mélyre rejtőzik. Ha eltűnik szem elől, megmar, majd szépen lassan "meghal". Feléled álmából, nem szabadulsz fájdalmadtól.

Gombóccal a torkomban remegek, senkinek meg nem felelek. A bizsergés nem múlik, a rossz lassan felgyülemlik. A jóra vágyás tönkretesz, hisz annyira keserves! Elmerülni a gondolatok tömegében, eltévedni a sötétben. Nem lelni a fényt, lassan elveszteni a reményt. Más nem marad, csak az Álomvilág. Régi én - ne hiányozz már! A szavak mögött remény a támaszték. Új egyénre meddig várjak még?

Elfogy a bizalom, a fájdalom egy nagy halom. Összegyűlve veszi el az eszem; megőrültem, azt hiszem. A gondolatok meggyilkolnak, érzéseknek határt szabnak. Esztelenül megkergülök, nehezen, de helyrejövök. Stabilitást vesztek, de ezen is túl leszek. Nehezet követ a jó - általam el nem mondható.

Az ablakon túl élet van, édes álmokban gazdag. Mégis hol az értelme, ha táncparkettünk a kés éle? Nem számít, mennyit cipelünk, a sorsunk elől nem menekülünk. Erőnk lehet, de meg nem védhet. Túlléphetünk, de úgyis emlékszünk. Minden arc egy rejtély. Ki tudja, mit rejt az éj? Reggel felkelünk és utunkra készülünk? Esetleg megváltozunk? Nem önmagunk maradunk? A válasz idővel kiderül s a türelem megtérül.
                                                                                                             xx Tike

Chapter6

                          

Ha a fájdalom megszáll, jól vagyokkal hazudjál. Az a legnépszerűbb, de átérezni keserűbb. Nem tudsz mihez kezdeni; nem akarsz mást, csak feledni. Rémálmod megvalósult, életterved meghiúsult. Úgy érzed; tönkrementél, pedig csak erősödtél. Hiába kívánnak neked rosszat, hamar túlléped a fájdalmat. Nincs senki olyan, mint te, ezt jól vésd a fejedbe. Nem ronthat el az érzés, van más is, nem csak felejtés.

Mondanám, hogy megpróbáltuk, de hazudni nem akarok. Előbb-utóbb rájössz; érzel, még ha meg is szöksz. Megszeretni pár pillanat, de a túllépés megmarad. Felejteni nem könnyű, mégis úgy teszed, mint sportűző. A név én voltam, a szívtetkódon táncolhattam. Elbújtál, mindent állítottál; dolgozat és egyebek, de őnagysága mással enyelgett. Nem kell azt mondanod: szeretsz, elég, ha elfeledsz. Legalább te lépj tovább, bármennyire belémmartál. Megmarad az érzés, szerettelek, nem kérdés. Ha meglátlak, remegek, de tudom; nem kellek. Elég a szomorkodásból, nem kérek a sajnálatodból. Kijátszottál ügyesen, dobtalak cselesen. Rájöttem, mit teszel, mindenkivel keverkezel. Nem vágtál át, hiába próbáltál. Megégtünk a tűzben, te a veszélyben, én a keserűségben. Elvesztünk a mélységben.

Hova tűnt a régi csöppség? Mára mindenem a tehetetlenség. Nehéz légzés, fájdalommal teli nézés. Folyton csak nevettem, kuncogtam, ha tehettem. Most a halovány vigyorgás sem létezik, a szemembe könny költözik. Nem "játszok", megváltoztam, szomorú mind, akiben megbíztam. Kérdéseik a hátam kapják - elfordulok, hogy ne hallják. A választ ajkaimra suttogom, nem hallom a saját hangom. Bonyolult a szívem dala, szememben úszik könnyek hada. Befordultam, majd csalódtam: akiről azt hittem, velem lesz, bennem minden rosszat észrevesz. A barátság fonalát széttépte, majd újra összefűzte. De ez már nem a régi, s ezt sajnos ő is észreveszi. Meg-megismétli a műveletet, amire nem találok feleletet. A kikívánkozó könnyeim legyőztek, teljesen lefegyvereztek. Ki nem engedhetem őket. Kijelentem: "magamtól félek."

Mar a torkom, önmagam akarom. Nehéz döntések kereszttüzében égek, szép lassan hagynak el a remények. Mindennel lebuktam korán, ez az írásra vár talán? Nekem már csak ez van a kezemben, kósza gondolatok a fejemben. A szavak mögött már nincs jelentés, a fejemben túl sok a kérdés. Legtöbb a miért szócska, mintha más már nem maradna. Nem látok tisztán az elmémmel, a saját hazugságom hittem el. Azt mondtam, jól vagyok, közben tudtam; lódítok. Ha lázam volt búcsúzkodtam, szerencsémre el nem mondtam: nem álltam le semmivel. Nem mentem semmire életemmel. A fájdalom tengere nem csábít, de ha benne vagy, már nem számít. Elnyelnek a habok. Valaki mondja; miért maradok? A hullámok összecsapnak felettem, a látványtól nem feledtem. Miért is tettem volna? A kilátás sem habostorta. Ebben a tengerben mind megmártózunk, de benne csak kevesen maradunk. Hamar kezdünk fázni, de már nincs mit csinálni. Amennyi benned a keserűség - annyi hullámot elkerülni lehetetlenség. Itt csak a rossz vár, rajta szomorkodni kár. Nincs értelme, sem szépsége. A remény el van veszve?

Asdfghjkl, csak jókedv kell. Életünk pofonjai okítanak, szórakozni toloncolnak - ki kell őket törölni, de a tanulságot megjegyezni. Mindenkiben ott a tehetség, kezében a lehetőség. Csak fel kell használni, és máris lehet szárnyalni. Ha nem félsz ugrani, gyönyörű kilátás fog várni. Aki mer, az nyer. Az élet csatáit megnyerheted, saját éned kezelheted. Képes vagy mindenre, ne add fel, kérlek erre!
                                                                                                              xx : Tike

Chapter5

                                 

Visszahozni semmit nem lehet, az emlék mivé mindez lett. A fájdalom csak rossz rémkép - boldog is voltál, rémlik még?! A színek mögé, falak közé rejtőzöl, minden rosszban elidőzöl. Jobb is lehetne, annyit sírni nem kéne. Tedd el a haragot míg a rímeket faragod/olvasod! Innen indulj s mindig kitarts, "gonoszoknak": "Kifelé! Mars!". Nehéz írni, szívem kiönteni, mégis megpróbálom, hisz ez az álmom. Diáklélek, bohémság-ez az egész hazugság. Az vagy, aki lenni akarsz. Másra miért hallgatsz?! Ennyi lenne a tanácsom. A többit már rád bízom.

Szavakba nem önthető érzés-ez a szerelem, nem kérdés. Mikor látom, megcsillannak a fények, többé nem idegen környezetben élek. Vele van az otthonom, tovább várni nem akarom. Szemében ragyognak a csillagok, karjai közt nyugalmat találok. Eláll a szavam ha megpillantom, mintha szálka akadna a tokomon. Lefagyok, a földbe gyökerezek, másra nem is nézek. Fullaszt a közelsége, belekezdek a bizsergésbe. Megszűnik a környezet, csak ő, én és az élet. Nehéz magam kifejezni, mint szénában tűt keresni.

Ha a közelemben van, megreng a föld, minden csendben néma alakot ölt. Lúdbőrözik a hátam, hozzá hasonlót nem láttam. Kattog a klaviatúra, kezem gyorsan mozog rajta. A szerelem óvatosan bekerít, tervezheted Cupido a sírt! Ha mással lesz a zsepi kell, amikor nézésemre nem felel. Nem látok a jövőbe, de megnézném, velem lesz-e? Ha elmegy mellettem mosolygós az alakja, felfelé mutat mindkettőnk szája. Nem ismerem teljesen, de epekedek keservesen. Kezdeményezni nem fogok, mégis közös jövőt akarok. Rágondolok, máris olvadok. Vajon ő gondol rám? Mit pötyög a tasztatúrán? Elakad a légzésem, az övé is, úgy nézem. Melyik szóhoz kéne nyúlni? Úgysem tudna kifejezni. Lefegyverző az érzés, a halálom lesz, nem kérdés. Látom magunkat, rámnézve megnyugtat. Pillantása tüzet éget, elűz minden emléket.Ha hozzámér, megszűnik a világ, a szívem ütemtelenül kalapál. Nem éreztem még ehhez foghatót, valaki adjon egy nyugtatót.

Félek beszélni; nem akarok egyedül maradni. Felemészt az igazság, nem megy a hazugság. Ha megszólalok, ennyi, egy jó barát készül elveszni. Magával ránt többet, minden szavat fájdalom követ. Lelkiismeretem megmutatja: létezik, a hazugság ereje elveszik. Fogalmam sincs, mit tegyek, a világ vége hova megyek. A gondolattól sírok, rosszullétet kapok. A butaságomnak nincs kiút, magamnak kerestem a borút. Haragudott volna ha el is mondom, de akkor még csak megúszom. Nehéz ránézni, valamire rájönni: Vajon szeretem eléggé a bátyját? Nem akarom elveszteni a húgát. Drága szám; figyelj oda, "rajtad múlik", régi nóta. Testem se remegjen, add, hogy mindent elfelejtsen! Kezd rájönni, tovább nem tudok hazudni. Veszítsem el a biztos pontot, hogy a szerelem otthagyjon? A barátság fontos, míg a szerelem nem pontos. Átvág csendesen, álomba ringat negédesen. Aztán nagyot esel, miértre könny felel. Inkább hallgatok, míg bele nem halok.


Ha egy legyet megölni fáj; elvesztésed mivel jár?! Szinte az enyém sem voltál, de már akkor hiányoztál. Megtanultam vele élni, de sokszor készül megölni. Nem vagyok felkészülve, mindenem el van gyengülve. Nevemről mi ugrik be? Mennyi volna, ha hiányom meg lenne mérve? Lassan jönnek a szavak, az idő száll, mint a madarak. Meg-megáll, vállunkon pihegve vár. Szemeimbe könny telepszik, minden egyre nehezedik. A gyomrom görcsbe ugrik, szavaim ereje elveszik. Kiszárad a szám, még ha nem is az én hibám. Nem megy egyedül, mégis itt hagytál szó nélkül. Ha fáj, akkor sem akarom, a bajom ki nem mondom.
                                                                                                                  xx : Tike

Chapter4

                                           

Az a keserédes érzés a torkomban, macskák karmolnak a gyomromban. Nem tudok hova lenni, a szívem nem akar tovább verni. Megállna, hidd el, szívesen, nem tudom a pontos okát, kedvesem. Tönkrement élet; ennyit kaptam, a szeretet nem biztos, hogy segíthet rajtam. Penge vagy barátok? Az utóbbit választom - az elsőt SOHA nem fogom. Belül fáj, tagadni nem akarom, de az én életem, az az én dolgom. Úgy teszem tönkre, ahogy akarom, tanácsod akár meg is fogadhatom. Emberek járkálnak, belénk nem láthatnak. Szemet hunynak problémáink felett, a magukéval megelégednek. Egyszer te sem leszel ilyen felhőtlen, belőled lesz felelőtlen. Ha eltűnök e világról, tudni akarok a jó útról.

Keserédes az érzés, "Jól vagy?"- ugyan az a kérdés. "Jól, kösz." - a hazugság sem változik, a barátok, kik észreveszik. Rájönni volt nehéz: a nagykönyv parancsol, és kész. Értelmetlen vagy érthető? - Rájönni egy emberöltő. Csalódások és váratlan örömök; ezek alkotják az örököt. Minden gondolat egy csepp az óceánban, újra látod az elmúlásban. Tedd, amit szeretnél, magadnak hálás lehetnél. Légy büszke, törött szíved ragaszd össze!

Tehetetlenség - tudom mit jelent, más tán könnyebben felejt. Nem tudom hova nyúljak, melyik irányba induljak. Kikészít az egész, jobban elnyel az érzés. De nem adom fel, csak értenem kell. Érteni az érzéseim, megválaszolni a miértjeim. Elmarja az összes erőmet, szaporítja a kérdéseimet. Nehéz felállni, de mindent meg kell próbálni.

Balgaság elhinni, úgysem fog teljesülni. Kiegészítenél, ha velem lennél, szemembe újra életet vinnél. A gondolatba bizsergek; kezeid közt fekszek. Biztonságban mindentől, mosolyogva a szerelemtől - így sétálunk kéz a kézben, persze csak álmomban létezik mindez. Rámnéztél, ezzel boldoggá tettél. Fantáziám beindult, szám felfelé kanyarult. Amikor intettél, elpirultam, semmi nem állt az utamban. A felhőkön sétáltam, újra a szívemre hallgattam. Azt mondta: reménykedj, ő már a tiéd, csak a bátorsága fogytán, de egy nap veled lesz tán. Ilyen érzésem még nem volt, az ég végre kitisztult. Derűjén keresztül látom a csillagok táncát, ajkaidnak aranyos mosolygását. Gyönyörűen csillog a szemed ha rámnézel, édesen a földbe gyökerezel. Humorod nekem való, még nem ment el ez a hajó. Jobb befejezést nem találok, mint hogy veled maradok.

"..Mosolyt csalsz az arcra." - könnyen bukkanok rímpárokra. Alig fejezek be egy idézetet, jön a másik, egészen a lebukásik. Arra szó nincs mit érzek, újra-újra az égre nézek. Szerelmemnek nincs határ, már veszélyes státuszban jár. Kezdetleges, de végzetes. Szemezés - ebből lesz a képzelgés. Integetett, ezzel a legmagasabb felhőre tett. Nincs tériszonyom, többet kér az akaratom. Mindjárt belefullaszt a szerelem tengerébe, akarom őt az életembe. Kikészít, az agyam ellen uszít. A világ egyik szava sem fejez ki, boldog vagyok és ennyi. Nem tudom megfogalmazni - nehéz így Petőfiskedni. Rágondolok; más világban vagyok. Folyton csak mosolygok, néha fel-felsikkantok. Ez a szerelem? Végre meglelem? Vagy ő rögtön az igazi? Nem tudom megmondani.
                                                                                                 xx : Tike

Chapter3

~Végre elértem a jobb "idézeteimhez"~

Szív! Te csak vért pumpálj, szerelmet ne diktálj! Nem az a dolgod, hogy csalódást hozz a házhoz. Agy! Fogd azt az ostort, ne hagyd elszabadulni a gondot! Kellesz, nem tagadom; szeretlek, nagyon. Szeretlek, s te is, de a hercegnő sajna lehet más is. Legszebb szó tán a tehén, mert benne a te, s az én. Szívem taposod, tied kulcsát kinek adod?!

Szőke herceg, fehér ló; de lehet barna, s cabrio. Nem zavar, csak jönne már, egész énem társra vár. Szomszéd, te vagy? Mosolyom arcomra fagy. Kire várok, mondjátok? Kicsi vagyok, szívem tele, de egy hely félretéve. Gyere! Jönni mersz-e? Mekkora dugóban vagy? Mikor érsz ide; majd ha fagy?"

Ha elmész, gyere vissza, hiányod mérgét szívem issza. Gyatra álom, de tán enyém az igazi, hülye lennék téged elengedni!" - mondtam régen, s te cselekedtél a helyemben: elmentél, de vissza nem jöttél. Szíved lakatja más, a kulcsom nem nyitja már. Karnyújtásnyira tán, de mégis oly távol vagy, hiányodtól megáll az agy. Kulcsot másnak adtál, én nem számítok már. Nem baj, csak egy név kell; mondd meg: ki az a némber?!

Naiv voltam, szavadban megbíztam. Hagytam, hogy szívembe ivódj, nem kellett volna, tudom jól. Hiányod elfogadhatatlan, szememben könny a hivatlan. Könnyű játék, meglátod; tettesd, hogy nem hiányzom! Egy csitri, nem más kit kifogtál, megcsal majd, had lám! Én ott voltam, akadályt nem találtam. Kit hagy el ki? Próbálj meg elfeledni!"

Mit is írjak neked, talán az életed? Ki tudja legalább azt ismerem-e jól, te mindenben hazudozó!? Nincs senkid - hamis az állítás, tagadni felvállalás. Éjszaka sírni, elgondolkodni - másnak jó ez volna, ha önmaga lenni tudna. Próbálok egyén lenni, ezt még te sem tudod leszólni. Megmutatom, mennyit érek, érted könnyet nem ejtek. Hiányolni kár, nálad csak jobb vár.

Ich liebe dih, szavad a padláson porosodik. Tőled többé nem hallom, megkaparint a fájdalom. Elhagytál, mert azt mondták. Fájni fog, ők jól tudták. Még csak el sem búcsúztál, inkább nekik szót fogadtál. Fájdalmat okoztál, bármennyire csábítottál. Ha tudnám hol a vége, a fájdalom végre megszűnne.

Szavaim elakadva, zsebkendőim elfogyva. Bántsanak meg, hogy érezd a fájdalmat - ezt kívánom neked, nem magamnak. Tőled csak azt kaptam, pedig másra számítottam. Keserédes visszagondolni. Hány lányt fogsz még megbántani?"
                                                                             
                                                                                                  xx : Tike

Chapter2

                                                     
 ~Sziasztok! Az előző részben az első "idézeteimet" osztottam meg veletek, és visszaolvasva az összeset, amit eddig írtam, még nagyon kezdő voltam. Rövidebbet ki sem lehetne találni.... A mostaniak is gyerekesek, de addig írok, amíg a jókhoz nem érek!~
             

Szerettelek, s ha tudtad volna, szíved most tán értem dobbanna. Lélegzetem eláll, szívem a peronon vár-füttyszó, indulás, ennyi volt, az én hibám.

A mindenem voltál. Vajon rájöttél? Szívem kihagy, szavam elakad, hiányod bennem űrként megmarad.

Emléked csak egy könny a szememben, vissza többé nem nézek. Hiányod marcangolt, de az a múlt, tovább nem mélyül ez a kút.

Hiányzol? Megeshet. Lelkem többé nem repülhet. Szíved bennem űr; nem vagy, nincs többé zűr.

Egy ölelés, egy csók, érted ölök, előre szólok. Akié leszel nem menekül, hamar a kezeim közé kerül. Nehéz elhinni, hogy többé nem szólsz hozzám, nélküled őrület mind az, ami vár rám. Bedilizek, légy velem-egy élet lehet rajtad túllépnem.

Tombolok, közel a vég, bennem tűz újra nem ég. Te és én, milyen szép, kár, hogy csak egy emlék a múlt tengerén.

Ez nem Walt Disney, itt ki kell tartani. Az élet veled van a végsőkig, hátad értem tartottad idáig. Barát-így illettél, nevem mellé Dear Friend-et tettél. Fájt-e? Nem emlékszem, nehezen, de felejtettem. Barátod csókoltad, bosszúmat el nem kaptad.

Jégvarázs - bizonyítja, nincs szükségünk férfira, de szerintem jobb támaszkodni minimum egy fiúra. Nem akartad a szerelmem, elcseszted édesem! Fordult a kerék. Ki van alul?! Számodra ez rosszá fajul. Arcodért megérte, felmosónak még elmenne. Pont mint a szívem, de szerelmed nem kérem. Nincs szükségem kijátszásra, a szívem ennél is kisebb darabjaira.

                                                                                                  xx : Tike

Chapter1

                                                 
                                                               Sziasztok!

Miért tetted? Tudtad, s tán most is tudod a nevem, ki voltam, s amit annó átéltem. Kivé tettél, fogalmad sincs, még visszakapod te szemét!

Pontosan tudtad mivé lettem, szívem darabokra tépted. Darabjai még mindig érted dobognak, térdeim látványodtól összerogynak; ajkam ég csókod után, mondd csak meg; ki az a lány!?


Tintám fogy, bizalmam elvész; tied a szívem, de bárcsak észrevennéd!


"Én mondtam!"-szól agyam szívemhez míg sebem gyógyítja, szemem könny miattad marja.

                                                                                          xx : Tike

"Prológus"

                Sziasztok!

Néha biztos mindannyiótokat elkap az érzés, hogy fotóznotok, írnotok, stb. kell. Velem is előfordult, és az elején is büszke voltam magamra, azóta pedig csak fejlődtem. Ezen a blogon keresztül saját idézeteket osztok majd meg veletek. Ennyit a blogról, a többit megtudjátok, ha olvassátok!
   
                                    xx : Tike