Chapter18

Sziasztok Drágáim!!♥ Új rész, és bocsi a lecseszésért..♥ Feliratkozni nagyon is éri, komik jöhetnek!! xoxo Tike

A barátok jönnek és mennek, mint az óceán hullámzása... De azok a retardált osztálytársaid a fejeden csüngnek és esküsznek, nem hasonlítanak ebben polipra! Meg amikor elkezdenek böködni hogy szórakozzanak. Komolyan, lassan elküldöm valamelyiket Rákúrnak! És kérlek, hadd ne beszéljek az ötleteikről, mert azok olyan ritka módon fejre ejtettek és agyalágyultak, mint egy hal az óceánban aki még nem kellett kajaként egy cápának! De őket pont ilyen verekedősen, pénzőrülten és hülyén szeretem a Jupiterig és vissza. Öt nap anélkül hogy beszélnék velük és mehetnék a sárga házba...

De szeretem ha összebeszélnek a hátam mögött. Jó kis dolog ez, már csak röhögök. Mikor valaki véletlenül elárulja magát, az úgy felidegesít! Még ha tud is valamiről, az nem azért van, mert ő az aki váratlanul felvilágosít! Ha valamivel megbíznak, akkor legalább tartsd magadban! Nem ezért éjszakáztam türelmetlenül és idegesen egész hajnalban! Főleg akkor ne mondj nekem semmit, ha velem kapcsolatos. Nem nyugtat már meg a What Are You Waiting For! Mintha szándékosan rontanál el mindent. Mint aki nem velem örül, hanem elszakít tőlem mindent és mindenkit aki neked egyszer kellhet. Kezdem azt érezni, hogy már nem a barátnőm vagy, hanem ellenség. Mégis azzal jössz, hogy álmodban elhidegültem tőled, és ez volt a legnagyobb rémség. Megesik rajtad a szívem és rájövök, hogy szeretlek. De hidd el, itt már csak én nem hitegetlek. Miért változtál meg hirtelen és ennyire? Soha nem lepleztél le meglepetést, de most egyszerűen szándékosan adod a fejed erre. Hova tűnt az a lány, akit megismertem? Vagy nem is ismertem és most eltűnt, jöttél te és a helyébe lépsz, mert szeretem?

Tudom, hogy soha nem lennél az enyém, de az álmaimban élvezem ahogy érzelemmel telve csókolsz, mégis hetykén. Az érintésedtől megzavarodik a pulzusom és a mellkasom gyorsan emelkedik fel-alá. Az jár a fejemben: "Vajon mit szólna, ha tudná?". Nem érdekel hogy más nő nemű lényt akarsz, sőt, tanácsot adok csajozáshoz. A képébe mosolygok mert a te örömöd elég az én boldogságomhoz. Bele sem akarok gondolni hogy egyszer úgy nézel rám, ahogy rá. Fáj anélkül is, nem kell ez hozzá. Egyre jobban érzem, hogy kezdek süllyedni. Amíg te hálásan mosolyogsz az én elemem a merülést egyre csak pittyegve jelzi. Mintha csak jó haverom lennél mégis olyan más érzés, mint bármi eddig. Nyomasztó mégis feldob a fellegekig. Letaszít, mert fáj, hogy nem én vagyok ott melletted. Mégis megemel, mert boldogságtól csillogó szemed és bárgyú mosolyod mindent elfedtet.

Én vagyok az a könyv, amit mindig nyitogattál. De én vagyok az is, amelyiket soha nem olvastál. Azt érezted, hogy a kezdőbetűk egyenlőek az egésszel. Mégis miért hiszed, hogy ez a könyv nem lehet mással tele, csak hegyibeszéddel? Mintha szerinted az első sor nélkül át tudnád élni az utolsót. Olyan rossz, hogy azt gondolod, csak én lehetek szerencsétlen, csak én önthetem ki a sót. Mint aki életében betűfóbiás volt, úgy bánsz velem, sőt másokkal is. Csak a remény honol már, hogy egyszer beleolvasol az én könyvembe, mégis...

Nem nézek körbe, mert az érzések megvakítanak. Nem látnék semmit a könnyektől, bármennyire is beszélném be magamnak. A pillangók ott köröznek a gyomromban és a kezeim remegnek, mint a nyárfalevél. Ha azt mondanám, nem értem ezt az egészet, te hinnél? Mintha véget nem érne ez az egész, de az sem érthető, hogy mi ez. Lassan terjed és percről percre jobban mérgez. Mintha a hajlam uralna hogy engedjek neki, miközben küzdök ellene minden erőmmel. Mintha elérné célját; a világ négy pontjára dob miután felnégyel. Végül mégis a tükörbe nézek, amolyan hátha feeling... Csak vörös, bedagadt szemek villannak fel, mintha egy senki lenne aki a tükör előtt virít. Mintha kúsznék, de nem tudom, hol és miért. Mintha nem lenne segítség, és ha volna is, akkor mégis kiért? Mint egy madárijesztő, úgy nézhetek ki nagyjából ezek után. Te meg valószínűleg hülyének nézel ezeket olvasván... Nem lep meg... Nem is ismerem ezt a valamit, mégis a testem ledermed. Az agyam nem áll le, csak cikáznak a gondolatok, mégis olyan üres. Ha rájönnék egyszer, hogy mi ez és mégis mire képes...

                                                                                                                              xx ♥Tike

Kötelező!! Most tényleg kötelező!! :3 ♥

Drágáim, van egy lány, akit egy közös ismerősünkön keresztül ismertem meg mivel mindeketten blogolunk és ajánlottak minket egymásnak, és bár személyesen még nem találkoztunk, azért nagy mértékben támogatjuk egymást.♥ :3 Úgy érzem én lettem a blogjának a legnyagyobb rajongója és egy fantasztikus történetet ír, ami megérdemli, hogy minél többen megismerjék! Lina Ly blogjáról beszélek, a Locked Ot Of Heaven-ről (link mégegyszer: http://thestoryofourlife99.blogspot.com ). A főszereplő Dora és inkább semmit nem mondok róla, mert begabalyodnék, annyira eseménydús ez a fantasztikus történet, és szinte minden mondatom spoiler lenne! Hatalmas élmény elolvasni az eddigi fejezeteket, és tényleg azt mondom, hogy még a fanfiction-mániásoknak is nagyon fog tetszeni attól függetlenül, hogy nincs benne híresség, meg azoknak is, akik nem olvasnak blogokat!♥ Szerintem simán lehet hogy lehagy engem, bár ő ezzel nem ért egyet...de! Ezt csak úgy derítheted ki, ha elolvasod a blogját!☻Mindketten alig várjuk a véleményeket a Locked out of Heaven-nel kapcsolatban, és örülnék ha néha hagynátok egy kis nyomot magatok után nálam!♥☻Spread the word, Drágáim, reklámozni ezt a csodát és jó olvasást hozzá!☻♥

Ui.: Bár nem szoktam parancsolgatni, főleg nem nektek, de most azt mondom, hogy KÖTELEZŐ legalább beleolvasni, muszáj! Lehetetlen kihagyni, és mindenki, aki engem szeret vagy ennek a blognak a fanja, annak el kell olvasnia! Meg annak is, aki tiszta szívből gyűlöl engem. Mindenkinek! Miért vagy még mindig itt? Nyomás a Locked out of Heaven-t olvasni!!☻♥♥

                                                                                    xoxo♥: Tike

Chapter17

Ma nem megyek sehová, ki sem kelek az ágyamból. Aludni akarok, nem egy Real Life feliarítú táblát tartani, hisz boldogan térhetnék vissza Álomvilágból. Fáj minden gondolat, de már nincsenek könnyeim. Majd jobb lesz, mármint ezt szokták mondani. Mintha annyira unnám magam, mint még soha. Mi a franc van velem ma? Egyszerűen mindentől összeszorul a gyomrom, és közben mégsem. Mintha túl érzékeny lennék, de érzéketlen. Ellentétes mondatok és cselekedetek... Mintha megrémisztene eme tudat, mégsem rendítene meg. Olyan zavaros, és késztet, hogy kíváncsi legyek, de nem érdekel. Idegesít és megnyugtat egyszerre, mint egy érzés, ami beküld a sárga házba és mégis azt mondja, kerüljem el. Mi ez, és miért pont én? Vajon ezek után mi jöhet még? Mi váltja ki, a fenébe is?! Félek ettől érzéstől, de szeretem valahol mélyen csakazért is...

Nem mondj semmit, főleg ne azt, amire gondolsz! Nem igaz, nem szeretlek - mégis kit majmolsz? Szerelmeslevél a padomon? Persze, hogy tőled, rögtön tudom! Több, mint egy évig nem láttál és a találkozás után többen mondták, hogy bámultál. Csak azt tudnám, hova gondoltál! Miért mondtad, hogy már nem szeretsz? Mert ha mégis bámulsz, akkor valószínűleg csak hitegetsz... De akkor Ő vajon tudja, hogy "szereted"? Mert szerintem XY-t is csak magadnak bebeszéled. Nekem sose tetszettél, értsd már meg! Nem is fogsz, és neked fáj ha hat év után sem fogod fel.

Miért ő tetszik neked? Miért ecseteled nekem úgy, mintha ő lenne az életed? Azt érzem, már nem tetszel és hogy lehetünk megint csak barátok. Aztán róla fecsegsz, meg hogy biztosan gyűlöl téged, és én robbanok. Miért ő, amikor nála jobb lányok vesznek körül téged naphosszat? Amit nem szeretsz, azt érte, de miért teszel olyat? Önmagadért szeressen és ne azért, akivé miatta válsz, és nem te vagy valójában! Azért epekedjen érted amekkora tapló vagy, és nem mert átformálódsz az ő képére férfiban! Ez nem te vagy és fáj, hogy olyan akarsz lenni, mint ő. Megállás nélkül az jár a fejemben, hogy hogyan lehetsz ilyen és mekkora egy bunkó ez a nő!

Felmenni a legmagasabb helyre, úgy tíz méter magasra a településen és szétnézni. Pfú, azt aztán nagyon tudom szeretni. Lekiabálni valamit eltorzított hangon és bömböltetni a zenét. Csak röhögök mikor elkapom valaki értetlen és engem nem látó tekintetét. Mikor a nótához és népdalokhoz szokott településen elkezdesz dubstep zenéket hallgatni és ettől mindenki sokkos állapotban van. Számomra garantált a röhögésroham. Szeretem szívatni a népet, és a tudat, hogy senki nem jön utánam... Bárcsak örökké tartana, az az egyik legnagyobb vágyam. Nincs térerő így nem zavarhat senki őrült telefonon. Bárcsak felfedeztem volna előbb, azt kívánom!

"Nem mehetsz, mert túl ilyen meg olyan vagy! Nem érdekel, kivel mennél, majd akkor mehetsz, ha piros hó fagy!" Jaj, hogyne! Tudod, hogy ezzel mennyire mész az idegeimre? Amikor már végre boldog vagyok hirtelen jössz ezzel a kifogással. Tisztában vagy vele, hogy ez valószínűleg nem ilyen sűrűn történik meg mással? Hogyne, hogy téged más nem érdekel... Csak éppen néha már én sem érdekellek, és már nem értelek, bármilyen nehezen is higgyem el! Minden álmomat a földbe tiportad idáig és már a lehetőségeket is kezded... Fáj a tudat, hogy talán ha tudnál róla, akkor tőlem az írást is elvennéd. Ez már mélyen belém ivódott és nem tudok normális lenni nélküle. A gondolattól megfordul a fejemben, hogy vajon egymást akkor most gyűlöljük-e?