Ma nem megyek sehová, ki sem kelek az ágyamból. Aludni akarok, nem egy Real Life feliarítú táblát tartani, hisz boldogan térhetnék vissza Álomvilágból. Fáj minden gondolat, de már nincsenek könnyeim. Majd jobb lesz, mármint ezt szokták mondani. Mintha annyira unnám magam, mint még soha. Mi a franc van velem ma? Egyszerűen mindentől összeszorul a gyomrom, és közben mégsem. Mintha túl érzékeny lennék, de érzéketlen. Ellentétes mondatok és cselekedetek... Mintha megrémisztene eme tudat, mégsem rendítene meg. Olyan zavaros, és késztet, hogy kíváncsi legyek, de nem érdekel. Idegesít és megnyugtat egyszerre, mint egy érzés, ami beküld a sárga házba és mégis azt mondja, kerüljem el. Mi ez, és miért pont én? Vajon ezek után mi jöhet még? Mi váltja ki, a fenébe is?! Félek ettől érzéstől, de szeretem valahol mélyen csakazért is...
Nem mondj semmit, főleg ne azt, amire gondolsz! Nem igaz, nem szeretlek - mégis kit majmolsz? Szerelmeslevél a padomon? Persze, hogy tőled, rögtön tudom! Több, mint egy évig nem láttál és a találkozás után többen mondták, hogy bámultál. Csak azt tudnám, hova gondoltál! Miért mondtad, hogy már nem szeretsz? Mert ha mégis bámulsz, akkor valószínűleg csak hitegetsz... De akkor Ő vajon tudja, hogy "szereted"? Mert szerintem XY-t is csak magadnak bebeszéled. Nekem sose tetszettél, értsd már meg! Nem is fogsz, és neked fáj ha hat év után sem fogod fel.
Miért ő tetszik neked? Miért ecseteled nekem úgy, mintha ő lenne az életed? Azt érzem, már nem tetszel és hogy lehetünk megint csak barátok. Aztán róla fecsegsz, meg hogy biztosan gyűlöl téged, és én robbanok. Miért ő, amikor nála jobb lányok vesznek körül téged naphosszat? Amit nem szeretsz, azt érte, de miért teszel olyat? Önmagadért szeressen és ne azért, akivé miatta válsz, és nem te vagy valójában! Azért epekedjen érted amekkora tapló vagy, és nem mert átformálódsz az ő képére férfiban! Ez nem te vagy és fáj, hogy olyan akarsz lenni, mint ő. Megállás nélkül az jár a fejemben, hogy hogyan lehetsz ilyen és mekkora egy bunkó ez a nő!
Felmenni a legmagasabb helyre, úgy tíz méter magasra a településen és szétnézni. Pfú, azt aztán nagyon tudom szeretni. Lekiabálni valamit eltorzított hangon és bömböltetni a zenét. Csak röhögök mikor elkapom valaki értetlen és engem nem látó tekintetét. Mikor a nótához és népdalokhoz szokott településen elkezdesz dubstep zenéket hallgatni és ettől mindenki sokkos állapotban van. Számomra garantált a röhögésroham. Szeretem szívatni a népet, és a tudat, hogy senki nem jön utánam... Bárcsak örökké tartana, az az egyik legnagyobb vágyam. Nincs térerő így nem zavarhat senki őrült telefonon. Bárcsak felfedeztem volna előbb, azt kívánom!
"Nem mehetsz, mert túl ilyen meg olyan vagy! Nem érdekel, kivel mennél, majd akkor mehetsz, ha piros hó fagy!" Jaj, hogyne! Tudod, hogy ezzel mennyire mész az idegeimre? Amikor már végre boldog vagyok hirtelen jössz ezzel a kifogással. Tisztában vagy vele, hogy ez valószínűleg nem ilyen sűrűn történik meg mással? Hogyne, hogy téged más nem érdekel... Csak éppen néha már én sem érdekellek, és már nem értelek, bármilyen nehezen is higgyem el! Minden álmomat a földbe tiportad idáig és már a lehetőségeket is kezded... Fáj a tudat, hogy talán ha tudnál róla, akkor tőlem az írást is elvennéd. Ez már mélyen belém ivódott és nem tudok normális lenni nélküle. A gondolattól megfordul a fejemben, hogy vajon egymást akkor most gyűlöljük-e?
Nem mondj semmit, főleg ne azt, amire gondolsz! Nem igaz, nem szeretlek - mégis kit majmolsz? Szerelmeslevél a padomon? Persze, hogy tőled, rögtön tudom! Több, mint egy évig nem láttál és a találkozás után többen mondták, hogy bámultál. Csak azt tudnám, hova gondoltál! Miért mondtad, hogy már nem szeretsz? Mert ha mégis bámulsz, akkor valószínűleg csak hitegetsz... De akkor Ő vajon tudja, hogy "szereted"? Mert szerintem XY-t is csak magadnak bebeszéled. Nekem sose tetszettél, értsd már meg! Nem is fogsz, és neked fáj ha hat év után sem fogod fel.
Miért ő tetszik neked? Miért ecseteled nekem úgy, mintha ő lenne az életed? Azt érzem, már nem tetszel és hogy lehetünk megint csak barátok. Aztán róla fecsegsz, meg hogy biztosan gyűlöl téged, és én robbanok. Miért ő, amikor nála jobb lányok vesznek körül téged naphosszat? Amit nem szeretsz, azt érte, de miért teszel olyat? Önmagadért szeressen és ne azért, akivé miatta válsz, és nem te vagy valójában! Azért epekedjen érted amekkora tapló vagy, és nem mert átformálódsz az ő képére férfiban! Ez nem te vagy és fáj, hogy olyan akarsz lenni, mint ő. Megállás nélkül az jár a fejemben, hogy hogyan lehetsz ilyen és mekkora egy bunkó ez a nő!
Felmenni a legmagasabb helyre, úgy tíz méter magasra a településen és szétnézni. Pfú, azt aztán nagyon tudom szeretni. Lekiabálni valamit eltorzított hangon és bömböltetni a zenét. Csak röhögök mikor elkapom valaki értetlen és engem nem látó tekintetét. Mikor a nótához és népdalokhoz szokott településen elkezdesz dubstep zenéket hallgatni és ettől mindenki sokkos állapotban van. Számomra garantált a röhögésroham. Szeretem szívatni a népet, és a tudat, hogy senki nem jön utánam... Bárcsak örökké tartana, az az egyik legnagyobb vágyam. Nincs térerő így nem zavarhat senki őrült telefonon. Bárcsak felfedeztem volna előbb, azt kívánom!
"Nem mehetsz, mert túl ilyen meg olyan vagy! Nem érdekel, kivel mennél, majd akkor mehetsz, ha piros hó fagy!" Jaj, hogyne! Tudod, hogy ezzel mennyire mész az idegeimre? Amikor már végre boldog vagyok hirtelen jössz ezzel a kifogással. Tisztában vagy vele, hogy ez valószínűleg nem ilyen sűrűn történik meg mással? Hogyne, hogy téged más nem érdekel... Csak éppen néha már én sem érdekellek, és már nem értelek, bármilyen nehezen is higgyem el! Minden álmomat a földbe tiportad idáig és már a lehetőségeket is kezded... Fáj a tudat, hogy talán ha tudnál róla, akkor tőlem az írást is elvennéd. Ez már mélyen belém ivódott és nem tudok normális lenni nélküle. A gondolattól megfordul a fejemben, hogy vajon egymást akkor most gyűlöljük-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése