Sziasztok! Most egy "idézettel" kevesebbet hoztam, mert nagyon ki szerettem volna már tenni ezt a bejegyzést, de semmi sem jutott eszembe. Bocsánat, szeri van♥
Egy átlagos lány vagyok, egy normális élettel megáldott hülye bloggerina. Viszont valamitől kusza az életem, aminek levét úgyis a szívem issza. Másnak ez nem adott, nem dörömböl tőle úgy a szíve, mint valakinek az apja részegen mikor a kifele nyíló ajtót befele nyitja hazaérve. Nekik nem vagy te, akiről szentül hiszik, hogy csak a barátjuk, mégis egyszer azon kapnák magukat, hogy rólad álmodnak, és egy vita után összedőlt az egész világuk, mert hiányzik valami, méghozzá te. Más nem érezheti azt, hogy lesüllyedt a Marianna-ároknál is mélyebbre, mert egy rossz szót szólt. Ők nem gondolhatják azt minden beszélgetéssel töltött perc után, hogy ez túl jó az igazsághoz, szóval mindjárt az lesz, hogy ennyi volt. Ők nem félnek egy négyszavas üzeneted után attól, hogy soha többet nem írsz. Érzem, nincs olyan, hogy láttad, hogy írtam, és örömödben sírsz. Én már nem értem, hogy miért pont én és pont te... Látom ahogy azt mondod: "Ez szeret engem én meg havernak hittem! Hogy lehettem ilyen hülye...?!"
A dallam füles okozta lágy csengése a fülemben nem nyomja el mély, rekedtes hangod az agyam mélyén. Újra hallom az összes szót, amit a fejemhez vágtál nem is olyan rég. Ahogy ülünk és hirtelen cizellált káromlás szalad ki ajkaid közül... Ijedten kapom rád zöld szemeim és látom, semmi bajod nincs, ez csak azt jelzi, lelked mennyire örül. Amikor beszélgetést kezdeményeznék, te elutasítasz mindent, amit mondok. A világon rajtam kívül nincsenek ilyen bolondok. Elveszek a mélabú tengerén, és rosszul vagyok a hullámoktól. Mégis mit várhatok tőled, amikor még nem adtál példát a jóról? Mintha minden nap más lennél, és elveszett volna az, akit ismertem. Tagadom a féltékenységem, én sem tudom, minek, de egyszerűen azzal állsz szóba helyettem, kit egész életemben gyűlöltem.
Vajon tényleg így van rendjén? Mindent félvállról kell venni a haragot lenyelvén? Most komolyan, mire jó ez? Rossz, hogy nem elég amennyire bármely szavam kifejez. Vagyis kifejez, csak mások nem néznek a mondatok mögé. A sorok közt olvasva rájönnének mindenre, mi fantáziájukba ékelődött és kíváncsiság társult mellé. Nem keresik a viccben az igazat, és nem figyelik az iróniát. Ez nálam hosszú idő után megtöri a harmóniát. Mint akik nem is ismerik a szavak jelentését, csak nemtörődömül dobálóznak velük. Aztán meg még csodálkoznak, ha nem állok minden másodpercben mellettük.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ameddig nem vagy híresség, addig csak egy porszemmel érsz fel. Ezt meg kell cáfolnom, mert lehet neki ennyit sem érek, de vannak, akik szeretnek, és nem csak mint egy porszemet. Legalábbis remélem... Remélem van vagy lesz olyan személy, aki olyan dallamosnak találja majd a hangom, mint a Beethoven írta Örömódát, és akire olyan hatással vagyok, avagy leszek, mint a kedvenc dalai; bármikor könnyek gyűlnének a szemeibe vagy mosolyt csalnék az arcára. Valaki, aki tagadhatatlanul többre tart, mint egynek a hétmilliárdból. Akinek még csak látszólag sem vagyok porszem....
xx Tike
Egy átlagos lány vagyok, egy normális élettel megáldott hülye bloggerina. Viszont valamitől kusza az életem, aminek levét úgyis a szívem issza. Másnak ez nem adott, nem dörömböl tőle úgy a szíve, mint valakinek az apja részegen mikor a kifele nyíló ajtót befele nyitja hazaérve. Nekik nem vagy te, akiről szentül hiszik, hogy csak a barátjuk, mégis egyszer azon kapnák magukat, hogy rólad álmodnak, és egy vita után összedőlt az egész világuk, mert hiányzik valami, méghozzá te. Más nem érezheti azt, hogy lesüllyedt a Marianna-ároknál is mélyebbre, mert egy rossz szót szólt. Ők nem gondolhatják azt minden beszélgetéssel töltött perc után, hogy ez túl jó az igazsághoz, szóval mindjárt az lesz, hogy ennyi volt. Ők nem félnek egy négyszavas üzeneted után attól, hogy soha többet nem írsz. Érzem, nincs olyan, hogy láttad, hogy írtam, és örömödben sírsz. Én már nem értem, hogy miért pont én és pont te... Látom ahogy azt mondod: "Ez szeret engem én meg havernak hittem! Hogy lehettem ilyen hülye...?!"
A dallam füles okozta lágy csengése a fülemben nem nyomja el mély, rekedtes hangod az agyam mélyén. Újra hallom az összes szót, amit a fejemhez vágtál nem is olyan rég. Ahogy ülünk és hirtelen cizellált káromlás szalad ki ajkaid közül... Ijedten kapom rád zöld szemeim és látom, semmi bajod nincs, ez csak azt jelzi, lelked mennyire örül. Amikor beszélgetést kezdeményeznék, te elutasítasz mindent, amit mondok. A világon rajtam kívül nincsenek ilyen bolondok. Elveszek a mélabú tengerén, és rosszul vagyok a hullámoktól. Mégis mit várhatok tőled, amikor még nem adtál példát a jóról? Mintha minden nap más lennél, és elveszett volna az, akit ismertem. Tagadom a féltékenységem, én sem tudom, minek, de egyszerűen azzal állsz szóba helyettem, kit egész életemben gyűlöltem.
Vajon tényleg így van rendjén? Mindent félvállról kell venni a haragot lenyelvén? Most komolyan, mire jó ez? Rossz, hogy nem elég amennyire bármely szavam kifejez. Vagyis kifejez, csak mások nem néznek a mondatok mögé. A sorok közt olvasva rájönnének mindenre, mi fantáziájukba ékelődött és kíváncsiság társult mellé. Nem keresik a viccben az igazat, és nem figyelik az iróniát. Ez nálam hosszú idő után megtöri a harmóniát. Mint akik nem is ismerik a szavak jelentését, csak nemtörődömül dobálóznak velük. Aztán meg még csodálkoznak, ha nem állok minden másodpercben mellettük.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ameddig nem vagy híresség, addig csak egy porszemmel érsz fel. Ezt meg kell cáfolnom, mert lehet neki ennyit sem érek, de vannak, akik szeretnek, és nem csak mint egy porszemet. Legalábbis remélem... Remélem van vagy lesz olyan személy, aki olyan dallamosnak találja majd a hangom, mint a Beethoven írta Örömódát, és akire olyan hatással vagyok, avagy leszek, mint a kedvenc dalai; bármikor könnyek gyűlnének a szemeibe vagy mosolyt csalnék az arcára. Valaki, aki tagadhatatlanul többre tart, mint egynek a hétmilliárdból. Akinek még csak látszólag sem vagyok porszem....
xx Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése