Nem megváltoztam, csak maszkomtól megszabadultam. Fájdalom árán, kedvesség halálán. A lényeg, hogy mostmár jól vagyok, még ha néha nem is gondolod. Hagyj békén, ne keress a hétvégén. Miattad lettem pofátlan, fogdd fel: nem vagyok hibátlan! Ember - hús és vér, nem teszem, mit őnagysága kér. Mással kedves vagyok, neked egy üzenetet hagyok: ne tedd ezt újra, még ha szíved ezt is súgja. Megöl az érzés, napról-napra nagyobb a mérgezés - nem én vagyok az első, de fájdalmam elmossa az eső. Mert olyankor az ég suttog: Nyugodj meg, itt vagyok. Támaszkodj rám, add ide az érzést, felejtsd el őt és a mérgezést.
Szeretem az esőt, vihart, mert akkor nem érzem a bajt. Nincs semmi rossz, csak te, a gonosz. Esőben velem sír a csillagok hazája, nem veled, akinek megnőtt a szája. A Hold, a csillagok, mondjátok, ha hallotok. Este van, záporozik, már csak egy valami hiányzik. Téged látni, mialatt nem győzöd mondani: Sajnálom, abbahagyom. Akkor, hidd el, minden tökéletes volna, csak olyan nincs, hogy valakinek ne legyen gondja.
Nem kell a múlton gondolkodni, úgysem tudjuk megváltoztatni. Ez kovácsolt minket azzá, akik vagyunk, ezért jobb, ha belenyugszunk. Hagyjuk rá mindenre, nézzünk inkább a jövőnkbe. Ne tervezzünk semmit se, nem azt kapjuk úgyse. Van egy életút, amiről nem tudunk, csak annyit, hogy rajta utazunk. Az is benne volt, hogy ezt olvasd, hogy egy kicsit megnyugodhass. Felejtsd el őket, húzd fel a redőnyöket. Élő remekművek vagyunk, törünk, kopunk - ettől csak értékesebbek lehetünk, a jövő fájdalmára nézhetünk. Mert relyteget még belőle, belecsempészi életünkbe. Beleszövi kemény munkával, történetünkbe írja tintával. Nem történik majd ok nélkül. Lehet, szíved majd menekül. Ne engedd, hogy felemésszen, csak hogy megerősítsen. Mert túlélheted, de el nem felejtheted.
Elaludtál, talán álmodtál, csukott szemmel beszámoltál. Eleged van - mondd a szemembe, ne jöjjek vissza az életedbe. Nem aludtam, csak forgolódtam. Kiment az álom a szememől, így fogsz kisétálni az életemből. Fájni fog, tudom előre, talán jobb lenne lelőve. Nincs semmi rendben, hazug vagy a szememben. Azt mondtad: szeretsz, de közben végig hitegetsz. Ennyi volt, nincs folytatás, nehéz lesz a továbbállás. Neked nem, ezt az egyet higgyem. Hány lányt csapsz még be? Hogy nézzek a szemedbe? Még mindig úgy csillog, mintha igazat beszélnél, de ellene nem tehetnél. Ússz a boldogságban, ez a jó a kívánságban. A rossz az, hogy menyj, ahova látsz, mert engem többé nem találsz.
A gerlepár szétrepült, mint az már kiderült. De az titokszámba volt véve, hogy új kapcsolat kelt életre. Sajnos annak is vége, de senki nincs összetörve. Három a magyar igazság, talán ez tényleg nem hazugság. Boldog a galamb, ha nem is az övé teljesen. Hogy adja elő hitelesen? Mégis mindenki látja a szikrát, várja a tűzzé alakulását. Összelökik őket, mégsem történik semmi. Ugye milyen nehéz elhinni? Integetés, mosolygás - mikor történik valami más?! Egy napon: hoppá! Beszélgettek mindenki szeme láttán. Egyszer, nem kétszer. Annál többet jelentett, még ha semmihez se vezetett. Szemezés, pirulás, pillanatnyi hiperaktivitás. Tökéletes így nekik, magukat össze nem kötik. Túl sok dolog az utukban, meg sem fordulnak a gondolatukban. Néha beleszeretni a végzet, nem együttlenni, de annyira nehéz elhinni. Lehetetlen elképzelés összejönni, ezért nem kell tovább őket lökdösni. Bár szíve mélyén ő az igazi, ezt még a galamb sem hiszi.
xx Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése