Majdnem tudtuk, mi a szerelem, mégis a fájdalmat ölelem. Szinte semmi a 'majdnem', bármennyire törődtél velem. Szeretet, mint testvérek, megríkatnak az emlékek. Barátok vagy szerelmesek? A válasszal késlekedek. Később hálásak leszünk, bármennyire fáj nekünk. Elutasítani nehézkes, mikor valaki szeretetéhes. Könnyeket nyelve búcsúzni, a fájdalmat nem kimutatni. Annyi a kérdés.. Minek nekik a létezés?! Tönkre semmit nem tehetünk, bármennyire szeretünk. Többet akarsz, de barát maradsz. Miért tesszük? Mert tönkretenni nem merjük.
Az átverés fájdalma... - bárcsak egyszer elmúlna. Néha még előbújik, aztán mélyre rejtőzik. Ha eltűnik szem elől, megmar, majd szépen lassan "meghal". Feléled álmából, nem szabadulsz fájdalmadtól.
Gombóccal a torkomban remegek, senkinek meg nem felelek. A bizsergés nem múlik, a rossz lassan felgyülemlik. A jóra vágyás tönkretesz, hisz annyira keserves! Elmerülni a gondolatok tömegében, eltévedni a sötétben. Nem lelni a fényt, lassan elveszteni a reményt. Más nem marad, csak az Álomvilág. Régi én - ne hiányozz már! A szavak mögött remény a támaszték. Új egyénre meddig várjak még?
Elfogy a bizalom, a fájdalom egy nagy halom. Összegyűlve veszi el az eszem; megőrültem, azt hiszem. A gondolatok meggyilkolnak, érzéseknek határt szabnak. Esztelenül megkergülök, nehezen, de helyrejövök. Stabilitást vesztek, de ezen is túl leszek. Nehezet követ a jó - általam el nem mondható.
Az ablakon túl élet van, édes álmokban gazdag. Mégis hol az értelme, ha táncparkettünk a kés éle? Nem számít, mennyit cipelünk, a sorsunk elől nem menekülünk. Erőnk lehet, de meg nem védhet. Túlléphetünk, de úgyis emlékszünk. Minden arc egy rejtély. Ki tudja, mit rejt az éj? Reggel felkelünk és utunkra készülünk? Esetleg megváltozunk? Nem önmagunk maradunk? A válasz idővel kiderül s a türelem megtérül.
xx Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése