~Végre elértem a jobb "idézeteimhez"~
Szív! Te csak vért pumpálj, szerelmet ne diktálj! Nem az a dolgod, hogy csalódást hozz a házhoz. Agy! Fogd azt az ostort, ne hagyd elszabadulni a gondot! Kellesz, nem tagadom; szeretlek, nagyon. Szeretlek, s te is, de a hercegnő sajna lehet más is. Legszebb szó tán a tehén, mert benne a te, s az én. Szívem taposod, tied kulcsát kinek adod?!
Szőke herceg, fehér ló; de lehet barna, s cabrio. Nem zavar, csak jönne már, egész énem társra vár. Szomszéd, te vagy? Mosolyom arcomra fagy. Kire várok, mondjátok? Kicsi vagyok, szívem tele, de egy hely félretéve. Gyere! Jönni mersz-e? Mekkora dugóban vagy? Mikor érsz ide; majd ha fagy?"
Ha elmész, gyere vissza, hiányod mérgét szívem issza. Gyatra álom, de tán enyém az igazi, hülye lennék téged elengedni!" - mondtam régen, s te cselekedtél a helyemben: elmentél, de vissza nem jöttél. Szíved lakatja más, a kulcsom nem nyitja már. Karnyújtásnyira tán, de mégis oly távol vagy, hiányodtól megáll az agy. Kulcsot másnak adtál, én nem számítok már. Nem baj, csak egy név kell; mondd meg: ki az a némber?!
Naiv voltam, szavadban megbíztam. Hagytam, hogy szívembe ivódj, nem kellett volna, tudom jól. Hiányod elfogadhatatlan, szememben könny a hivatlan. Könnyű játék, meglátod; tettesd, hogy nem hiányzom! Egy csitri, nem más kit kifogtál, megcsal majd, had lám! Én ott voltam, akadályt nem találtam. Kit hagy el ki? Próbálj meg elfeledni!"
Mit is írjak neked, talán az életed? Ki tudja legalább azt ismerem-e jól, te mindenben hazudozó!? Nincs senkid - hamis az állítás, tagadni felvállalás. Éjszaka sírni, elgondolkodni - másnak jó ez volna, ha önmaga lenni tudna. Próbálok egyén lenni, ezt még te sem tudod leszólni. Megmutatom, mennyit érek, érted könnyet nem ejtek. Hiányolni kár, nálad csak jobb vár.
Ich liebe dih, szavad a padláson porosodik. Tőled többé nem hallom, megkaparint a fájdalom. Elhagytál, mert azt mondták. Fájni fog, ők jól tudták. Még csak el sem búcsúztál, inkább nekik szót fogadtál. Fájdalmat okoztál, bármennyire csábítottál. Ha tudnám hol a vége, a fájdalom végre megszűnne.
Szavaim elakadva, zsebkendőim elfogyva. Bántsanak meg, hogy érezd a fájdalmat - ezt kívánom neked, nem magamnak. Tőled csak azt kaptam, pedig másra számítottam. Keserédes visszagondolni. Hány lányt fogsz még megbántani?"
xx : Tike
Szív! Te csak vért pumpálj, szerelmet ne diktálj! Nem az a dolgod, hogy csalódást hozz a házhoz. Agy! Fogd azt az ostort, ne hagyd elszabadulni a gondot! Kellesz, nem tagadom; szeretlek, nagyon. Szeretlek, s te is, de a hercegnő sajna lehet más is. Legszebb szó tán a tehén, mert benne a te, s az én. Szívem taposod, tied kulcsát kinek adod?!
Szőke herceg, fehér ló; de lehet barna, s cabrio. Nem zavar, csak jönne már, egész énem társra vár. Szomszéd, te vagy? Mosolyom arcomra fagy. Kire várok, mondjátok? Kicsi vagyok, szívem tele, de egy hely félretéve. Gyere! Jönni mersz-e? Mekkora dugóban vagy? Mikor érsz ide; majd ha fagy?"
Ha elmész, gyere vissza, hiányod mérgét szívem issza. Gyatra álom, de tán enyém az igazi, hülye lennék téged elengedni!" - mondtam régen, s te cselekedtél a helyemben: elmentél, de vissza nem jöttél. Szíved lakatja más, a kulcsom nem nyitja már. Karnyújtásnyira tán, de mégis oly távol vagy, hiányodtól megáll az agy. Kulcsot másnak adtál, én nem számítok már. Nem baj, csak egy név kell; mondd meg: ki az a némber?!
Naiv voltam, szavadban megbíztam. Hagytam, hogy szívembe ivódj, nem kellett volna, tudom jól. Hiányod elfogadhatatlan, szememben könny a hivatlan. Könnyű játék, meglátod; tettesd, hogy nem hiányzom! Egy csitri, nem más kit kifogtál, megcsal majd, had lám! Én ott voltam, akadályt nem találtam. Kit hagy el ki? Próbálj meg elfeledni!"
Mit is írjak neked, talán az életed? Ki tudja legalább azt ismerem-e jól, te mindenben hazudozó!? Nincs senkid - hamis az állítás, tagadni felvállalás. Éjszaka sírni, elgondolkodni - másnak jó ez volna, ha önmaga lenni tudna. Próbálok egyén lenni, ezt még te sem tudod leszólni. Megmutatom, mennyit érek, érted könnyet nem ejtek. Hiányolni kár, nálad csak jobb vár.
Ich liebe dih, szavad a padláson porosodik. Tőled többé nem hallom, megkaparint a fájdalom. Elhagytál, mert azt mondták. Fájni fog, ők jól tudták. Még csak el sem búcsúztál, inkább nekik szót fogadtál. Fájdalmat okoztál, bármennyire csábítottál. Ha tudnám hol a vége, a fájdalom végre megszűnne.
Szavaim elakadva, zsebkendőim elfogyva. Bántsanak meg, hogy érezd a fájdalmat - ezt kívánom neked, nem magamnak. Tőled csak azt kaptam, pedig másra számítottam. Keserédes visszagondolni. Hány lányt fogsz még megbántani?"
xx : Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése