Az a keserédes érzés a torkomban, macskák karmolnak a gyomromban. Nem tudok hova lenni, a szívem nem akar tovább verni. Megállna, hidd el, szívesen, nem tudom a pontos okát, kedvesem. Tönkrement élet; ennyit kaptam, a szeretet nem biztos, hogy segíthet rajtam. Penge vagy barátok? Az utóbbit választom - az elsőt SOHA nem fogom. Belül fáj, tagadni nem akarom, de az én életem, az az én dolgom. Úgy teszem tönkre, ahogy akarom, tanácsod akár meg is fogadhatom. Emberek járkálnak, belénk nem láthatnak. Szemet hunynak problémáink felett, a magukéval megelégednek. Egyszer te sem leszel ilyen felhőtlen, belőled lesz felelőtlen. Ha eltűnök e világról, tudni akarok a jó útról.
Keserédes az érzés, "Jól vagy?"- ugyan az a kérdés. "Jól, kösz." - a hazugság sem változik, a barátok, kik észreveszik. Rájönni volt nehéz: a nagykönyv parancsol, és kész. Értelmetlen vagy érthető? - Rájönni egy emberöltő. Csalódások és váratlan örömök; ezek alkotják az örököt. Minden gondolat egy csepp az óceánban, újra látod az elmúlásban. Tedd, amit szeretnél, magadnak hálás lehetnél. Légy büszke, törött szíved ragaszd össze!
Tehetetlenség - tudom mit jelent, más tán könnyebben felejt. Nem tudom hova nyúljak, melyik irányba induljak. Kikészít az egész, jobban elnyel az érzés. De nem adom fel, csak értenem kell. Érteni az érzéseim, megválaszolni a miértjeim. Elmarja az összes erőmet, szaporítja a kérdéseimet. Nehéz felállni, de mindent meg kell próbálni.
Balgaság elhinni, úgysem fog teljesülni. Kiegészítenél, ha velem lennél, szemembe újra életet vinnél. A gondolatba bizsergek; kezeid közt fekszek. Biztonságban mindentől, mosolyogva a szerelemtől - így sétálunk kéz a kézben, persze csak álmomban létezik mindez. Rámnéztél, ezzel boldoggá tettél. Fantáziám beindult, szám felfelé kanyarult. Amikor intettél, elpirultam, semmi nem állt az utamban. A felhőkön sétáltam, újra a szívemre hallgattam. Azt mondta: reménykedj, ő már a tiéd, csak a bátorsága fogytán, de egy nap veled lesz tán. Ilyen érzésem még nem volt, az ég végre kitisztult. Derűjén keresztül látom a csillagok táncát, ajkaidnak aranyos mosolygását. Gyönyörűen csillog a szemed ha rámnézel, édesen a földbe gyökerezel. Humorod nekem való, még nem ment el ez a hajó. Jobb befejezést nem találok, mint hogy veled maradok.
"..Mosolyt csalsz az arcra." - könnyen bukkanok rímpárokra. Alig fejezek be egy idézetet, jön a másik, egészen a lebukásik. Arra szó nincs mit érzek, újra-újra az égre nézek. Szerelmemnek nincs határ, már veszélyes státuszban jár. Kezdetleges, de végzetes. Szemezés - ebből lesz a képzelgés. Integetett, ezzel a legmagasabb felhőre tett. Nincs tériszonyom, többet kér az akaratom. Mindjárt belefullaszt a szerelem tengerébe, akarom őt az életembe. Kikészít, az agyam ellen uszít. A világ egyik szava sem fejez ki, boldog vagyok és ennyi. Nem tudom megfogalmazni - nehéz így Petőfiskedni. Rágondolok; más világban vagyok. Folyton csak mosolygok, néha fel-felsikkantok. Ez a szerelem? Végre meglelem? Vagy ő rögtön az igazi? Nem tudom megmondani.
xx : Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése