Ha a fájdalom megszáll, jól vagyokkal hazudjál. Az a legnépszerűbb, de átérezni keserűbb. Nem tudsz mihez kezdeni; nem akarsz mást, csak feledni. Rémálmod megvalósult, életterved meghiúsult. Úgy érzed; tönkrementél, pedig csak erősödtél. Hiába kívánnak neked rosszat, hamar túlléped a fájdalmat. Nincs senki olyan, mint te, ezt jól vésd a fejedbe. Nem ronthat el az érzés, van más is, nem csak felejtés.
Mondanám, hogy megpróbáltuk, de hazudni nem akarok. Előbb-utóbb rájössz; érzel, még ha meg is szöksz. Megszeretni pár pillanat, de a túllépés megmarad. Felejteni nem könnyű, mégis úgy teszed, mint sportűző. A név én voltam, a szívtetkódon táncolhattam. Elbújtál, mindent állítottál; dolgozat és egyebek, de őnagysága mással enyelgett. Nem kell azt mondanod: szeretsz, elég, ha elfeledsz. Legalább te lépj tovább, bármennyire belémmartál. Megmarad az érzés, szerettelek, nem kérdés. Ha meglátlak, remegek, de tudom; nem kellek. Elég a szomorkodásból, nem kérek a sajnálatodból. Kijátszottál ügyesen, dobtalak cselesen. Rájöttem, mit teszel, mindenkivel keverkezel. Nem vágtál át, hiába próbáltál. Megégtünk a tűzben, te a veszélyben, én a keserűségben. Elvesztünk a mélységben.
Hova tűnt a régi csöppség? Mára mindenem a tehetetlenség. Nehéz légzés, fájdalommal teli nézés. Folyton csak nevettem, kuncogtam, ha tehettem. Most a halovány vigyorgás sem létezik, a szemembe könny költözik. Nem "játszok", megváltoztam, szomorú mind, akiben megbíztam. Kérdéseik a hátam kapják - elfordulok, hogy ne hallják. A választ ajkaimra suttogom, nem hallom a saját hangom. Bonyolult a szívem dala, szememben úszik könnyek hada. Befordultam, majd csalódtam: akiről azt hittem, velem lesz, bennem minden rosszat észrevesz. A barátság fonalát széttépte, majd újra összefűzte. De ez már nem a régi, s ezt sajnos ő is észreveszi. Meg-megismétli a műveletet, amire nem találok feleletet. A kikívánkozó könnyeim legyőztek, teljesen lefegyvereztek. Ki nem engedhetem őket. Kijelentem: "magamtól félek."
Mar a torkom, önmagam akarom. Nehéz döntések kereszttüzében égek, szép lassan hagynak el a remények. Mindennel lebuktam korán, ez az írásra vár talán? Nekem már csak ez van a kezemben, kósza gondolatok a fejemben. A szavak mögött már nincs jelentés, a fejemben túl sok a kérdés. Legtöbb a miért szócska, mintha más már nem maradna. Nem látok tisztán az elmémmel, a saját hazugságom hittem el. Azt mondtam, jól vagyok, közben tudtam; lódítok. Ha lázam volt búcsúzkodtam, szerencsémre el nem mondtam: nem álltam le semmivel. Nem mentem semmire életemmel. A fájdalom tengere nem csábít, de ha benne vagy, már nem számít. Elnyelnek a habok. Valaki mondja; miért maradok? A hullámok összecsapnak felettem, a látványtól nem feledtem. Miért is tettem volna? A kilátás sem habostorta. Ebben a tengerben mind megmártózunk, de benne csak kevesen maradunk. Hamar kezdünk fázni, de már nincs mit csinálni. Amennyi benned a keserűség - annyi hullámot elkerülni lehetetlenség. Itt csak a rossz vár, rajta szomorkodni kár. Nincs értelme, sem szépsége. A remény el van veszve?
Asdfghjkl, csak jókedv kell. Életünk pofonjai okítanak, szórakozni toloncolnak - ki kell őket törölni, de a tanulságot megjegyezni. Mindenkiben ott a tehetség, kezében a lehetőség. Csak fel kell használni, és máris lehet szárnyalni. Ha nem félsz ugrani, gyönyörű kilátás fog várni. Aki mer, az nyer. Az élet csatáit megnyerheted, saját éned kezelheted. Képes vagy mindenre, ne add fel, kérlek erre!
xx : Tike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése